EMBEREK OTTHONOK HAZA
Akik emlékeznek még az Emberek, otthonok,
haza sorozatunkra, ismerősen nézhetnek a fenti statisztikai adatokra.
Hasonlókat közöltünk egy-egy járásunkról 1979—80-ban hetilapunkban. Igaz ugyan,
hogy akkor elsősorban tájakat, embereket vallattunk, otthonokba törtünk
be, konkrét történeteken, életsorsokon keresztül próbáltunk jelenünkről
képet adni, de a legtöbbet akkor is a számok mondtak el rólunk, a maguk megfellebbezhetetlenségével. Azóta volt egy népszámlálás,
melyből többek között kiderült, hogy az abszolút számértéket tekintve mi,
csehszlovákiai magyarok szaporodtunk ugyan, de a hazánkban élő többi
nemzetiséggel arányítva kevesebben lettünk. S ez nem írható pusztán a
természetes asszimiláció rovására. 1948 februárja óta — most már harmincöt éve!
— olyan alkotmánytörvényünk van, amely lehetővé teszi, hogy nemzetiségiként
— megtartva anyanyelvűnket, ápolva kulturális és történelmi örökségünket —
is egyenrangú polgárai-építői legyünk társadalmunknak, hazánknak, és
elvárja, hogy dolgaink alakításába beleszóljunk, jövőnket
felelősséggel alapozzuk meg. Mert a közömbösség, a távolmaradás csak
fejlődési rendellenességet szülhet.
Balogh Edgár idézi Intelmekjében
Lenin gondolatát, hogy „a nemzet mint történelmi szerkezet éppen a
szocializmusban érheti el a maga sajátos és szuverén teljességét, amikor is az
osztályellentétek megszűntével a nyelv és kultúra, az államigazgatás és
tudományosság, egyáltalán: a gondolkodó köztudat az alkotó közcselekvés
egyetemessé válik egy-egy történelmi közösség — a nemzet, vagy nemzetiség —
keretében és más nemzetekkel való egyenrangú összefüggésben“. Nos. a harmincöt
évvel ezelőtti februári események ennek a „teljességnek“az
alapjait rakták le. Élni mindezzel már a mi kötelességünk, felelősségünk
is. Mert van ilyen felelősség. A jog- fosztottság után jogukat visszakapottak, az otthonukba visszatért kitelepítettek
megértették, s úgy láttak munkához, hogy maguknak is építik ezt az országot.
Anyagi jólétünk híven tükrözi a nagy változást. De tükrözi ezt szellemi
fejlődésünk, közművelődésünk állapota is, bár a két szféra közt
feszültség is észlelhető jócskán.
Harmincegynéhány esztendős „felépítményünk“
— a hazai magyar nyelvű sajtó, színjátszás, oktatásügy, népművelés
stb. — mintha vesztett volna kezdeti lendületéből.
Vegyünk csak egyetlen adatot. Az ötvenes
évek elején kulturális szervezetünknek, a CSEMADOK-nak
hatszáz amatőr színjátszó csoportja volt, s nem számított ritkaságnak, ha
egy-egy csoport húsz előadást is tartott évente. Gondolkozzunk csak el:
mennyi embert lehetett így tömöríteni, közvetlen kapcsolatba hozni egymással...
Vagy az iskoláink megnyitása: az is közügy
volt. Tanítók hiányában hányán vállalkoztak rá, hogy munkájuk mellett tanuljanak...
Igaz, a kezdet nehézségei rányomták bélyegüket
iskolaügyünkre, a „gyorstalpalókon“ képzett pedagógusok is meghatározták az
oktatás színvonalát, de alkotó közcselekvésből aligha volt hiány.
„Termő férfikorba“ ért szellemiségünk,
közgondolkodásunk mégis fejlődési rendellenességeket mutat. Házaink egyre
terpeszkedőbbek, egyre kihívóbbak, mutatjuk országnak-világnak: jól élünk,
megszaporodott szabad időnket hasznosan töltjük, egyre többen csinálunk
pénzt belőle, s ha már úgy véljük, nincs több beruháznivalónk,
gyűjtjük. És egyre inkább, egyre több embernek van „féltenivalója“, s a
féltés elvégzi a maga munkáját, megszüli a maga elméletét. Legfőképp:
kívülállóvá tesz és elszigetel a gondolkodó köztudattól. Hányszor hallottuk
országjárásunk során: vannak gondok, problémák, de nem mondom ki őket,
mert bajom származna belőle.
Aztán arra a kérdésre, hogy kit ütöttek már
fejbe azért, mert kimondta a bajokat, nem érkezett válasz... Legfeljebb annyi,
hogy valahol, valaki mondta, hogy volt már ilyen. Közgondolkodásunk
alapvető hibája a „suttogás“, mert megtéveszt, közömbösségre, tunyaságra
nevel, és ezzel aligha alapozható meg a jövő. Egyetlen ember sem élhet
társadalmon, „politikán“ kívül, de hogy értelmesen éljen, ismernie kell a
társadalmi fejlődés irányvonalait, tudatosítania kell, mi miért történik,
milyen mindenkit érintő határozatok születnek, s ezek ismeretében jogait
és kötelességeit is, hogy tettei megalapozottak lehessenek. Tudással, alapos
felkészültséggel a „suttogás“ megszüntethető. A szellemi restség helyébe.
szellemi frissesség, valódi öntudat és hazafiság, egyenjogúság állítható. Az
itt és most tetteket kíván. És egyre többet. Hozzá okos, művelt embereket
nemzetiségünk soraiból is, de olyanokat, akik példák lehetnek, akik önmagukat
vállalva és kiteljesítve építik közös hazánkat.
Vessünk csak egy pillantást vegyes la
kosságú járásaink iskolaügyi statisztikai adataira, hiszen a művelt nép
alapjait ott teremtjük meg! Hányszor írtuk le: ha anyanyelvén tanul a gyermek,
tudása alaposabb; hogy anyanyelvi iskolából is eljut
hat főiskolára, egyetemre, hogy még
mindig kevés a magyar nemzetiségű főiskolás és egyetemista; hogy az
öntudatos magyar nemzetiségű szülőnek — ha igazi felelősséget
érez — kötelessége anyanyelvi iskolába járatni gyermekét, nem foszthatja meg
őt nyelvének, nemzete kulturális örökségének és történelmének
megismerésétől, mert gyökértelen fát nevel, olyan embert, aki sehová sem
fog tartozni, s hányódva a világban önmagára találni. De írott malaszt maradt
mindez, egyre kevesebb a magyar tannyelvű iskola és az oda járó tanuló.
Morfondírozzunk arról, hogy milyen szerepet
játszanak ebben a rossz tapasztalatok, nemzetiségi iskolánk kezdeteinek színvonalgondja?
Nem hiszem, hogy ez lenne a meghatározója a szülői döntéseknek.
Iskoláink száma akkor kezdett el rohamosan
csökkenni, amikor már főiskolai, egyetemi szintű pedagógusképzésünk
volt, s furcsa paradoxon: most már nem az iskolák kiáltanak tanítóért, a
tanítók keresnek iskolát, gyakran hiába. Igaz, számtalan kisiskola központi
rendelet alapján szűnt meg, olvadt be más iskolákba, sok gyerek utazik
naponta szellemi táplálékáért közelebbi-távolabbi teljes szervezettségű
iskolába. De nem az teremtett-e olyan helyzetet a kis falvak amúgy is kis
létszámú iskoláiban, hogy osztatlan osztályokban tanuljanak a gyermekek, hogy a
magyar szülök nem anyanyelvi iskolába íratták csemetéjüket, mondván: hadd
érvényesüljön! Igaz, a szlovák nyelv elsajátítása minden tanulóra nézve
kötelező, de a nyelvtudás önmagában nem jelent érvényesülést is, és
főleg nem nagy karriert látványos pályán. Ahhoz tehetség is kell. A
tehetség pedig a nemzetiségi iskolában sem kallódik el.
Látszólag a szlovák tanítási nyelvű
iskolák mellett szól az is. hogy felsőoktatási intézményeink szlovák vagy
cseh tannyelvüek, de oda csak érettségizett fiatalok
jutnak el. s ma már magyar tannyelvű gimnáziumaink, középiskoláink
szlovákul jól beszélő és tökéletesen értő végzősöket bocsátanak
útra. A helytállással csak annak van baja, akinek az akaratával, a kitartásával
van baj. Ez pedig nyelvtől független.
Nemzetiségnek lenni — bármikor, bár melyik
országban — nehezebb, igényesebb, mint többségi nemzetként élni. Tudatos
vállalást, önismeretet jelent, a törek vést a legjobbra, mert ez a magmaradás
alapköve, hiszen két nemzettel, két kultúrával kell lépést tartani, miközben
országunkért, hazánkért dolgozunk. Helyzetünk, önnön voltunk tudatosítása, a
meg maradásunkért való következetes munkálkodás ígér csak jövőt. S ezt a
munkát a legzsengébb korban kell elkezdeni, a családban, mert csak az önismeret
és önbecsülés vezethet el bennünket mások megismeréséhez, a szocialista
együttélés fogalmának gazdag tartalmi kitöltéséhez.
A statisztikai adatok tükrében a következetes
tudatépítés folyamata az alapiskolás korú gyerekek mintegy húsz százalékánál
szakad meg azért, mert nem anyanyelvi intézményben tanul, de az óvodás korú — a
tulajdonképpen beszélni tanuló — gyerekek esetében ez az arány jóval nagyobb.
Magyarán: anyanyelvi óvodahálózatunk
aránytalanul fejletlen. Pedig a törvényeink ezek létét, fejlesztését is
szavatolják, s érdekükben intézményesen is kellene tenni valamit. A
legkevesebb: a felvételi-űrlapokon feltüntetni a kérdést, milyen
tannyelvű óvodába kívánja járatni gyermekét a szülő, s az
elbírálásnál e kérdést figyelembe venni, ennek alapján nyitni óvodai
osztályokat és foglalkoztatni óvónőket. Ahol ez nincs így, ott a
szülőknek kell kezdeményezniük, kérniök a magyar
nyelvű oktatást, de vállalniuk kell azt az akár fél óra utazást is,
amellyel eljutnak lakó- vagy munkahelyüktől az óvodáig... Sokat
feszegetett gondok ezek, s azt is tudjuk, nem mindig a jóindulat vezérli
orvoslásunkat, mert e kérdésben is emberek döntenek, akik követhetnek el
mulasztásokat. Jogainkat érvényesíteni azonban kötelességünk. Óvoda- és
iskolahálózatunk nemzetiségünk szellemi fejlődésének alapja, ezért is volt
a leglényegesebb tett a februári győzelem után a megnyitásuk. Az azóta
eltelt harmincöt év eredményei mellett mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy
a fejlő dési folytonosság szakadozik, s az iskolák és tanulók számának
csökkenése kulturális életünk más területein is megmutatkozik.
Például: három hetilapunk (Hét, Új Ifjúság,
Nő) összpéldányszáma mintegy nyolcvanezer, ha
mind elkel, akkor is csak minden nyolcadik csehszlovákiai magyar vásárol
valamelyikből egy-egy példányt hetente. Könyvkiadónknak évek óta
könyvterjesztési, könyvértékesítési gondjai vannak, az optimális példányszámok,
amelyekben az egyes könyvek megjelennek 600—1200. Magyar könyveket is árusító
boltokba tévedve, ugye mindig látunk a polcokon porosodó, néhány éves kiadványokat?!
Vagy más: harmincéves tájoló színházunk, a MATESZ folyton közönség hiányra.
közömbösségre panaszkodik, néha még az előadás is elmarad, mert senki sem
kíváncsi rá. Magyarázat sokféle akad, még azt is megengedjük, hogy nem elég
érdekesek a lapok, nem elég szórakoztatók a könyvek, a színdarabok, vagy mi már
igényesebbek vagyunk. Csakhogy — utalva az ötvenes évek elején működő
hatszáz színjátszó csoportra — most már a műkedvelés sem mindenütt
„kedvelt“, még az olyan amatőr mozgalmi szempontból kedvező években
is, mint az 1982., egyhuszada ha létezik e
csoportnak. Igaz, van járás, ahol tizenöt kiszínpad verseng egymással, de van
kerület, ahol csak kettő... Pedig naprakészebben, időszerűbben a
bennünket érintő problémákról, gondokról aligha beszélhet más az
amatőröknél.
Virágkoruk és hanyatlásuk szintén az el
múlt harmincöt év történelme.
Az alkotó közcselekvéstől való elfordulás,
a közömbösség, az önmagunk terem tette értékek megismerésének mellőzése,
nemzetiségi létünk kérdéseinek mellőzését is jelenti. Igaz, nem csupán
önmaga szülte közömbösségről, elfordulásról van szó. Helyi közigazgatási
szervek, pedagógusok, értelmiség nélkül nehezen „ragyog a szellem napvilága“. A
tömegszervezetek, a polgári bizottságok segíthetnek a gond megoldásában. Sokat
tehet a jó népművelő. De csak akkor, ha öntudatos, magukat
ismerő és vállaló, közért tevékenykedő emberek irányítják, akik
tudatosítják, hogy óvodák, iskolák — tehát az alap — nélkül közművelődésünk,
népművelésünk, nemzetiségi kultúránk aligha jut értő ápolókhoz, továbbfejlesztőkhöz.
GYURKOVITS RÓZA
BRATISLAVA, a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosa
Az 1980-as népszámlálás időpontjában fővárosunknak 380 259 lakosa volt, ebből 18 731 (4,9%) magyar nemzetiségű. Bratislava I. körzetének 59 547 lakosa volt (191 magyar), a II. körzetnek 119 845 (8755 — 7,3 %), a III. körzetnek 72 571 (1922 magyar), és a IV. körzetnek 128 246 la kosa volt (ebből 6123 — 4,8 %). Az SzSzK fővárosában székel az SZLKP KB, az SZNT, az SZSZK Kormánya, az egyes minisztériumok, tömegszervezeteink központi bizottságai, bele számítva a CSEMADOK Központi Bizottságát is.
A főváros legjelentősebb ipari létesítményei a Slovnaft, a Dimitrov Vegyi Művek, a petržalkai Matador és Nehézgépipari Gyár, a Kablo, a dúbravkai üveggyár, az MDŽ Cérnagyár. Az ipari üzemek hálózatát bővítik az új és korszerű élelmiszeripari létesítmények is) így a račai húsfeldolgozó vállalat, a II. számú új tejfeldolgozó üzem, a Dúbravkán épülő új, korszerű kenyérgyár, melynek süteményt gyártó üzeme — a termelési kapacitást illetően — országunkban legnagyobb lesz.
A városi és nemzetközi közlekedés szempontjából fontos szerepet töltenek be a dunai hidak: az SZNF hídja, a régi Duna-híd, és a gyors ütemben épülő vasúti-közúti híd.
Nemzetiségi szempontból említésre méltó, hogy Bratislavában van az Új Szó, Hét, Nő, Új Ifjúság, Pártélet stb., a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának szerkesztősége, valamint a Madách Lap- és Könyvkiadó Vállalat.
Fővárosunkban a bölcsődéket 4342 kiskorú gyermek, az óvodákat 11 954 gyermek, az alapiskolákat 38 718 tanuló látogatja. Fővárosunkban 1 önálló magyar óvoda működik és 2 óvodában vannak magyar nyelvű részlegek. A magyar osztályok száma 4, s ezeket 116 óvodás látogatja.
A Duna utcai és püspöki (Biskupice) alapiskolának összesen 20 osztálya van, az ide járó tanulók száma 500.
Magyar nyelvű oktatás folyik a Duna utcai gimnáziumban és a Vegyipari Szakközépiskola 1 — 1 osztályában. Ugyancsak évfolyamonként 1 — 1 magyar tannyelvű osztálya van a Hydrostav Szakmunkásképző Intézetnek is.
A BRATISLAVA VIDÉKI JÁRÁS
A Bratislava-vidéki járás határos a Magyar Népköztársasággal, délnyugaton Ausztriával, nyugaton a Morva folyóig húzódik, és határos a Cseh Szocialista Köztársasággal, illetve a břeclavi járással. A járás északi szomszédai: a senicai és trnavai. keleten a galántai, délkeleten a dunaszerdahelyi járás.
A járás területe 1240 négyzetkilométer. Lakosainak száma 144 000. Legnagyobb települései: Pezinok 15 552 lakos, Malacky 15 144 lakos. Szene (Senec) 10 772 lakos (3266 — 30,3 % magyar). A járás magyar nemzetiségű lakosságának száma: 10 321, ez 9 %-ot tesz ki.
A magyar lakosság zöme a Felső-Csallóközben és Szenc környékén él, ahol a legnagyobb települések: Magyarbél (Veľký Biel), Fél (Tomášov), Újfalu (Nová Dedinka), Éberhard (Malinovo). Csölle (Rovinka), Zóne (Tureň), Gútor (Hamuliakovo), Szemet (Kalinkovo).
A fejlett ipari-mezőgazdasági járás foglalkoztatott lakosságának 31 százaléka az iparban, 20 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. A munkát vállaló nők részaránya legmagasabb az iparban (kb. 42%), a kereskedelemben, az egészségügyben, az oktatásügyben és más nem termelő ágazatokban. A járás területéről viszonylag sokan ingáznak naponta a fővárosba.
Az ipari létesítmények közül legjelentősebb a pezinoki fafeldolgozó, a malackyi Kablo, bútorgyár és Slovlik, a pezinoki Borászati Üzem és téglagyár, a stupavai cementgyár.
A járásnak 33 bölcsődéje van. 1533 férőhellyel. Az óvodák száma 98, 227 osztállyal (ebből 7 osztály magyar) és 6634 óvodáskorú gyermekkel (a magyar osztályokba 177 gyermek jár — 2,7 %). Az alapiskolai hálózat mutatói: összesen 59 alapiskola, 685 osztály (30 — 4,3% magyar), 18 572 tanulóval. A magyar tanítási nyelvű alapiskolákba 743 tanuló jár (4,0 %). A járásnak 5 gimnáziuma (ebből 1, a szenei gimnázium magyar tannyelvű) és 6 szakközépiskolája van.
A DUNASZERDAHELYI (DUNAJSKÁ STREDA) JÁRÁS
A dunaszerdahelyi járás területe 1078 km. Területe a nyugat-szlovákiai kerület 7.3 százalékát képezi. Nagyságrendben a kerületben a tizedik helyen áll. Lakosságának száma 104 096 fő volt az 1980-as népszámlálás időpontjában.
A lakosság nemzetiségi megoszlása: 11 222 szlovák (10,8%) és 91 452 (87,9%) magyar. Legjelentősebb települései: a járási székhely — Dunaszerdahely 19 715 lakossal (ebből 15 166 — 81 % magyar nemzetiségű), Somorja (Šamorín) 9677 lakos (72.5 % magyar). Nagymegyer (Čalovo) 8063 (85.6 %) és Bős (Gabčíkovo) 4742 lakos (94,9 %). Az 1970—1980 közötti időszakban a gazdaságilag aktív lakosság száma 15 000-rel emelkedett, és meghaladja az 51 000-t. Ebből 13 000 a mezőgazdaságban, 11 000 az iparban, 8 400 az építészetben, 6000 az egészségügyben és népjóléti intézményekben dolgozik. Gyorsan fejlődött a női foglalkoztatás. A munkaviszonyban levő nők száma 20 500 (ebből 18 000 - 87,8 % magyar). A népszámlálás adataiból az tűnik ki, hogy a nők elsősorban az egészségügyben érvényesülnek, ahol részarányuk meghaladja a 70 százalékot. Viszonylag magas a dolgozó nők részaránya a kereskedelemben (60,4 %), az iparban (49 %), a mezőgazdaságban (27 %). A háztartásbeli nők száma a dunaszerdahelyi járásban meghaladja a 8000-et (ebből 7500 — 93,7 % magyar nemzetiségű). A nők legmagasabb szintű iskolai végzettségét vizsgálva elmondhatjuk, hogy a járás 2210 felsőfokú oklevelet szerzett polgárának 43,8 %-a tartozik a női nemhez. A főiskolai végzettséggel rendelkező magyarok száma 1450 (65.6 %) fő volt.
A járásban 11 bölcsőde van 580 férőhellyel. Az óvodai osztályok száma 227 (ebből 148 — 65 % magyar tanítási nyelvű).
Az alapiskolák száma 50,685 osztállyal és 11 079 tanulóval.
A magyar tanítási nyelvű osztályok száma,417 (60%). Ugyancsak magyar anyanyelvű tanítás folyik a dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában, az Építőipari Szakmunkásképző Intézetben, a nagymegyeri Közgazdasági Középiskola nemzetiségi részlegén, a dunaszerdahelyi és somorjai gimnáziumokban, ill. osztályokban.
A KOMÁROMI (KOMÁRNO) JÁRÁS
A járás területe 1100 km2.
Lakosságának száma az 1980-as népszámlálás szerint 110 365 személy volt, ebből 56 232 nő. A lakosság nemzetiségi összetétele: 79 363 magyar (72 %) és 29 817 szlovák (27 %).
A járás legnagyobb települései: Komárom (Komárno) 32 420 (ebből 20 022 — 62 % magyar). Ógyalla (Hurbanovo) 7 613 (52 %), Gúta (Kolárovo) 11 295 (83.0 %) és Marcelháza (Marcelová) 3910 (92,1 %).
A belterjes nagyüzemi mező gazdasági termelés és a szerződéses zöldség- és gyümölcstermelés tekintetében a járás országunk legjelentősebb vidékei közé tartozik. A gazdaságilag aktív lakosság (52 000 fő. ebből 21 000 a nők száma) népgazdasági ágak szerinti rétegeződése: 14 300 a mezőgazdaságban és erdészetben (ebből 11 000 — 76.5 % magyar nemzetiségű), 15 400 az iparban (10 000 magyar). 5600 az építőiparban dolgozik. A közlekedésben és távközlésben dolgozók száma csaknem 3000 fő (ebből 800 a nő), a kereskedelemben dolgozók száma 4200 (ebből 2800 a nő). A nem termelő ágazatokban kb. 8500-an dolgoznak, s itt a lányok és asszonyok részaránya meghaladja a 65 százalékot (a magyar nemzetiségű lakosságnál 60 százalék). A háztartásbeli nők száma összesen 9400. ebből 1700 szlovák és 7700 (82 %) magyar nemzetiségű. A járásban főiskolai végzettsége összesen 2350 személynek van (ennek 48 százaléka szlovák. 51 százaléka magyar).
A járás területén 17 bölcsőde üzemel 650 férőhellyel. A 73 óvoda 165 osztályát 4430 gyermek látogatja. A magyar tanítási nyelvű óvodai osztályok száma 86 (52%), 2188 óvodással (49 %). Az alapiskolások száma 13 861. Összesen 306 osztályban folyik magyar nyelvű oktatás és itt a tanulók száma 7727 (55 %).
A GALÁNTAI JÁRÁS
A galántai járás 982,53 km!-nyi területen fekszik. Szlovákia lakosságának 3 százaléka él ebben a járásban. A lakosság száma 140 912 személy (1980), ebből 77 107 szlovák (54,7 %) és 62 543 személy (44.4 %) magyar nemzetiségűnek vallotta magát. A járás legfontosabb települései: Galánta. járási székhely, 15 477 személlyel (40 % magyar), mely 50 km-nyi távolságra fekszik Szlovákia fő városától. 30 km-re Trnavától, 40 km-re Nyitrától. A járás legnagyobb települése Vágsellye (Sala) 19 167 lakossal (19,4% magyar).
A terjedelmes ipari beruházások következtében egyre inkább fejlett ipari-mezőgazdasági jellegű járássá válik. Az iparban foglalkoztatottak száma meghaladja a 21 ezret, s ez a gazdaságilag aktív lakosság (68 ezer fő) 31 százalékát jelenti. A mezőgazdaságban 14 000, az építőiparban 11 000 személy dolgozik, a közlekedésben 3600, kereskedelemben 5980, tudományos és kutatóintézetekben 226 (ebből 63 - 27,8% magyar), a nem termelő ágazatokban 11 000 személy. A foglalkoztatott nők száma 28 939. ez a gazdaságilag aktív személyek 42.5 százalékát jelenti.
A háztartásbeli nők száma 8971 (ebből 5555 — 62 százalék magyar). A foglalkoztatott nők részaránya az iparban 42 %, a mezőgazdaságban 37 %, az építőiparban 13 %, a közlekedésben 27 %. a kereskedelemben 69 %. a tudományos és kuatóintézetekben 48 %, a nem termelő ágazatokban 66 %. összesen 2872 személynek van főiskolai végzettsége (ebből 554 magyarnak — 19.3 %). A felsőoktatási diplomával rendelkező nők száma 1164.
A járásnak 24 bölcsődéje van 927 férőhellyel. Összesen 84 óvoda működik, 204 osztállyal és 6545 gyermekkel. A magyar tanítási nyelvű óvodai osztályok száma 62 (30 %) 1901 gyermekkel (29 %). A galántai járásban 75 alapiskola van. melynek 704 osztályában 18 743 iskolás tanul (235 — 33 % — osztályban 5710 — 30% — gyermek magyar tanítási nyelven.
A RIMASZOMBATI (RIMAVSKÁ SOBOTA) JÁRÁS
A Gömör nyugati részében fekvő rimaszombati járás területe 1815 km. Lakosságának száma (1980-ban) 98 638. ebből 50 856 (51.5 %) személy vallotta magát szlovák és 46 825 fő (47,5 %) magyar nemzetiségűnek. Rimaszombatnak 19 699 lakosa van. ebből 7953 személy (38,5 %) magyar nemzetiségű.
A járási székhelyen kívül jelentős település: Tornaija (Šafári kovo) 7021 lakos (ebből 4959 magyar — 70.6 %), Feled (Jesenské) 2056 (1276 - 62%), Ozsgyán (Ožďany) 1619 (575 — 35,5 %). Rimaszécs (Rimavská Seč), Várgede (Hodejov), Jáno- . si (Rim. Janošovce), Ajnácskő (Hajnáčka), Balog (Veľký Blh).
A rimaszombati járás mezőgazdasági-ipari jellegű. A gazdaságilag aktív lakosság (46 755 fő) közül 14 020 személy (ebből 8014 — 57 % magyar) dolgozik a mezőgazdaságban, 12 713 (4537 — 36 %) az iparban, 4590 személy (2882 — 63 %) az épí tőiparban és 3878 (1746 — 45 % magyar) a kereskedelemben.
A nem teremlő ágazatokban összesen 7800 személy dolgozik (3600 — 46 %). A dolgozó nők száma 20 318 (ebből 9140 — 45 % magyar nemz, asszony, ill. lány). A háztartásban lévő aszszonyok száma 4860 (3112 — 64% magyar). A 2019 felsőoktatási intézményt végzett személy közül 534 — 26 % a magyar nemzetiségű. A felsőfokú oklevelet szerzett nők száma 774 (170 — 21,7 % magyar).
A járás 10 bölcsődéjében 559 kisgyerekről gondoskodnak, összesen 104 óvodában. 171 osztály működik (ebből 59 — 34.5 % magyar osztály). A 4530 óvodás közül 1471 kisgyerek (32.5 %) jár magyar óvodába.
A rimaszombati járásban 83 alapiskola van. Az alapiskolák 549 osztályában (ebből 231 — 43,7 % magyar) az alapiskolások száma 12 098 (ebből 4765 — 39,4 % jár magyar tannyelvű iskolába). A járásnak 3 gimnáziuma van: Rimaszombatban, Tornaiján és Hnúšťán.
A rimaszombati és tornaljai gimnáziumnak magyar részlege is van. Magyar nyelvű oktatás folyik a tornaljai Mű szaki Mezőgazdasági Középiskolában, a rimaszombati Köz gazdasági Középiskola magyar osztályaiban. a kövecsesi (Štrkovec) mezőgazdasági szak tanintézetben és a tornaljai ruhagyár szaktanintézetének néhány osztályában.
AZ ÉRSEKÚJVÁRI (NOVÉ ZÁMKY) JÁRÁS
A járás területe 1347 km2, A lakosság száma 153 199. ebből 88 509 fő (58 %) szlovák és 63 141 (41,2%) magyar nemzetiségű.
A járás legjelentősebb települései Érsekújvár 34 147 la kossal. (9460 — 28 % magyar), Párkány (Štúrovo) 12 807 (9117 — 71,2%), Nagykér (Milanov- ce) 3562 (2493 — 70 %). Zsitva-udvard (Dvoly nad Zit.) 5566 (4245 — 76 %). A járási szék hely jelentős nemzetközi vasúti csomópont. A járás területén keresztülhaladnak és kereszteződnek az országunkat Magyarországgal, Lengyelországgal és a Német Demokratikus Köztársasággal összekötő vasútvonalak. A foglalkoztatott személyek száma 72 416. ebből 30 864 (42 %) a nők száma. Az iparban 23 017 személy dolgozik (9365 — 40.6 % magyar), a mezőgazdaságban 15 944 (8470 — 53,1 % magyar), az építőiparban 7224 (3000 — 41.5%) A nők ágazati rétegeződését illetőén elmondhatjuk, hogy viszonylag sok nő dolgozik az iparban (10 500). a mezőgazdaságban 6300 (3400 - 53,9% magyar), a közlekedésben 1700. a kereskedelemben 4137 (1570 — 37.9 % magyar), a nem termelő ágazatokban 7314 ebből 2492 — 34 % magyar nemzetiségű). A háztartásbeli nők száma összesen 11 032 — 5424 (49,1 %) szlovák és 5480 (50,9 %) magyar nemzetiségű.
A járásban 12 bölcsőde működik 760 férőhellyel. Az óvodahálózat mutatói: összesen 108 óvoda, 240 osztály és 6577 óvodás — a magyar tanítási nyelvű óvodai osztályok száma 69 (28,7 %) és az ide járó óvodások száma 1813 (27%). A járásban 51 alapiskola van, 685 osztállyal és 18 468 tanulóval. A magyar tanítási nyelvű alapiskolai osztályok száma 206 (30 %) és a tanulók száma 5238 (28,4 %). Az érsekújvári járásnak fejlett a középiskolai hálózata, összesen 7 gimnáziuma van és 5 szakközépiskolája, együttvéve 123 osztállyal. Magyar nyelvű tanítás folyik az érsekújvári és párkányi gimnáziumokban, az érsekújvári közgazdasági szak középiskola, a surányi (Šurany) közgazdasági szakközépiskola, az újvári egészségügyi szakközépiskola, az elektrotechnikai szakközépiskola magyar részlegein. A száktanintézetek közül magyar osztályok vannak a Priemstav szakmunkásképzőjében Újvárban..
A lakosság műveltségi, ill. iskolázottsági szintjével kapcsolatban elmondhatjuk, hogy 16 330 személy rendelkezik érettségi bizonyítvánnyal (ebből 5422 magyar nemzetiségű — 34 %) és 3374 személy főiskolai diplomával (853 magyar - 25 %).
A LOSONCI (LUČENEC) JÁRÁS
A közép-szlovákiai kerület déli részén fekvő losonci járás területe 1318 kmJ. Lakosságának száma (1980) 95 557. ebből 71 819 (75 %) szlovák és 22 891 (24 %) magyar nemzetiségű.
A járási székhelynek 26 399 la kosa van (ebből 3803 magyar- — 14,5 %). A járás második legnagyobb települése Fülek (Fiľakovo) 10497 lakossal (ebből 7320 — 70 % magyar nemzetiségű). A két városon kívül a magyar lakosság főként a következő községekben él: Ragyolc (Radzovce) 1756 (1356 magyar). Gömörsíd (Síd). Csákányháza (Čakanovce), Csorna (Čamovce), Sőreg 645 (591). Bolgárom (Bulhary). Fülekkovácsi (Fii. Kováéovce), Sávoly (Sávoľ), Vilke (Veliká nad Ip ľom). Jelsőc (Jelšovce). Pinc (Pinciná), Rap (Rapovce), Terbelét (Terbeľovce), Kalonda stb.
A losonci járásban viszonylag magas a foglalkoztatott személyek részaránya (47 094 — a lakosság 49,3 %). Legtöbben az iparban dolgoznak, összesen 20 649 személy (5382 — 26% magyar). A szocialista mezőgazdaság 8324 személyt (1870 — 23 %), az építőipar 3345 személyt (982 — 26 %), a közlekedés 2985 személyt (534) s a kereskedelem 3504 (784) személyt foglalkoztat. A nem termelő ágazatokban dolgozók száma 8000 (1600 — 20%) körül mozog. A munkaviszonyban lévő nők száma 21 193 (4859 — 23 % magyar nemzetiségű). Ezenkívül a háztartásbeli 3700 nő (ebből 1339 magyar).
Felsőoktatási oklevele 2198 szegélynek (343 — 15.6% magyarnak) van. A diplomások 60%-a tartozik a női nemhez (összesen 886 személy, ebből 123.magyar nemzetiségű). A járásban eléggé hiányos a bölcsődehálózat. Csak 5 bölcsőde van 589 férőhellyel. Az óvodahálózat mutatói kedvezőbbek: 85 óvoda, 167 óvodai osztály (ebből 14 — í.3 % magyar) és 4241 óvodás van (akik közül 296 — (17 %) tanul magyar anyanyelvű óvodában). A járás 61 alapiskolájának összesen 472 osztálya (ebből 90 — 18.8% magyar) van, és ezeket 11 206 tanuló látogatja (ebből 2061 — 18.4% magyar tanítási nyelven).
A járás viszonylag jól kiképzett középiskolai hálózattal rendelkezik. Gimnázium Losoncon és Füleken működik. A füleki gimnáziumban évente 2—3 magyar tanítási nyelvű és egy szlovák nyelvű osztály szokott nyílni. Magyar tanítási nyelvű osztályok vannak a losonci pedagógiai. mezőgazdasági és építészeti szakközépiskolákban, a losonci Építőipari Szakmunkásképző Iskolában, valamint a bozitai (Buzitka) mezőgazda sági és a füleki Kovosmalt n. v. szaktanintézetében. Idegenforgalmi szempontból fontos szerepet tölt be a Sátoros (Siatorská Bukovinka ) — Somoskőúj falu közúti és vasúti határátkelőhely.
A nyitrai (Nitra) járás
A nyitrai járás területe 1443 km2. Területének nagy részét termékeny sík, s helyen ként dombos vidék képezi, melyen keresztül a Nyitra és a Zsitva folyó kígyózik. A járás lakosságának száma (1980-ban) 205 697. ebből 188 801 (91.7%) szlovák és 14 513 (7,0%) magyar. A járás jelentősebb városai: Nyitra (Nitra) — 76 633 lakos (ebből 2161 magyar). Verebély (Vráble) — 7500 (0,8 % magyar). A járás magyar nemzetiségű lakosságának túlnyomórésze a Nyitra város körül húzódó Zoborvidék (Zoboralja) községeiben: Gerencsér (Nitrianské Hrčiarovce). Gímes (Jelenec) 1936 (47 %), Kólón (Kolíňany) 1510 (63%). Zsére (Žirany). Barsledéc (Ladice), Vi- csápapáti (Výčapy-Opatovce). valamint a járás délkeleti részében él — legtöbben Nagycétényben (Veľký Cetín) 2058 (83 %) és Brencsen (Brané).
A nyitrai járás Szlovákia fej lett ipari-mezőgazdasági járásai közé tartozik. A foglalkoztatott személyek száma 100 500, akik közül 34 000-en dolgoznak az iparban (2000 — 5.8 % magyar). 17 000-en a mezőgazdaságban (10%). 14 000-en az építőiparban (ugyan csak 10 % magyar). A munkát vállaló nők száma 44 984, ebből 2851 — 6,4% magyar. A mezőgazdaságban a dolgozó nők száma 7500, az iparban 1-5 200, a kereskedelemben 6000. az építőiparban 2100, az egészségügyben, művelődésügyben és egyéb nem termelő ágazatokban együttvéve 12 000 (ebből 800 - 6.6 % magyar). Összesen 8176 személynek van főiskolai végzettsége (284 — 2.9 % magyarnak).
A felsőfokú oklevelet szerzett nők száma 3223 (105 — 3,0% magyar).
A járásnak 15 bölcsődéje és 147 óvodája van. Az oktatásügyi statisztika kimutatása szerint ezekben az intézményekben nincs magyar nyelvű osztály. Az alapiskolák száma 108, 1152 osztállyal és 28 950 tanulóval. A magyar tanítási nyelvű osztályok száma 37, melyeket 817 tanuló látogat (2,8 %). A járásban 4 gimnázium és 6 szak középiskola működik. Ezekben a létesítményekben együttvéve 152 osztály működik, a diákok száma 5698. Nyitrán két jelentős felsőoktátási intézmény van: a Mezőgazdasági Főiskola, melynek növénytermesztési, gépesítési és üzemeltetési-közgazdasági karain együttvéve 3989 hallgató (ebből 273 magyar. 6.8 %) tanul. A Pedagógiai Főiskola szlovák részlegén 1162 hallgató (ebből 102 magyar nemzetiségű), a magyar részlegen 105 hallgató készül pedagógiai pályára.
A lévai (Levice) járás
A lévai járás a Garam és az Ipoly folyók alsó folyása mentén. túlnyomórészt sík területe ken fekszik. Kivételt képeznek a járás északi vidékein húzódó selmeci hegységnyúlványok.
A járás 155 136 ha-nyi területé vel a nyugat-szlovákiai kerület második legnagyobb járása.
Viszont az 1 km2-re eső népsűrűség tekintetében az utolsó helyen áll. A lakosság száma 122 240, ebből 80 443 (65,8%) szlovák és 40 499 (33,1 %) magyar nemzetiségű. A járási székhely, Léva (Levice) lakosainak száma 26 132 (ebből 4010 — 15.3% magyar), további jelentős városok: Zselíz (Želiezovce) 6635 (3564 — 54 %), Ipolyság (Šahy) 8034 (4877 — 58.4 %), Nagysalló (Tekovské Lužany) 3315 (ebből 1519 — 45,8 %).
Az iparban dolgozik a foglalkoztatott lakosság (59 000 személy) 32 százaléka — összesen 18 891 személy (ebből 4855 — 26 % magyar).
A legfontosabb ipari létesítmények közé tartozik a tolmácsi és zselízi nehézgépgyár, a lévai gyapotfeldolgozó, az Ipolysági Strojstav és Pieta, a zselízi üveggyöngyöket gyártó üzem, az élelmiszeripari létesítmények stb. A további fejlődés szem pontjából nagy jelentősége lesz a mohi (Mochovce) atomerő műnek. Az ipar fejlődése ellenére a mezőgazdaság is megtartotta népgazdasági jelentőségét.
Jól bizonyítja ezt a mezőgazda sági dolgozók száma, amely 17 167 személy (7145 — 41 % magyar). A mezőgazdaságban dolgozó nők száma 7063. A kereskedelemben 3000 nő dolgozik. a közlekedésben 721, a nem termelő ágazatokban 6500. A háztartásbeli nők száma 6007 (ennek csaknem fele magyar nemzetiségű). A járásban 2893-an rendelkeznek diplomával. ebből 635 (21 %) magyar.
A gyermekgondozási létesítmények főbb mutatói: 9 bölcső de, 670 gyermek számára, 112 óvoda, 214 osztály (44 — 20 % magyar), 5556 óvodás (ebből 1126 — 20,2% látogatja a magyar óvodákat). Az alapiskolák száma 84, s ezeken 554 osztály működik (124 — 22,4 % ma gyar). melyekben 14 339 tanuló tanul (3037 — 21,2% magyar nyelven). A járás 5 gimnáziuma közül kettő, az Ipolysági és a zselízi magyar tanítási nyelvű.
Ipolyságon Mezőgazdasági Szaktanintézet működik (magyar), ahol érettségivel végződő szakokon is lehet tanulni.
A szakközépiskolák közül magyar osztálya a lévai gépipari szakközépiskolának van 1981 őszétől.
A nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás
A közép-szlovákiai kerület „legifjabb" járásának területe 874 km1, lakosságának száma 45 887 (1980-ban), ebből 30 818 szlovák (67 %) és 14 536 (32 %) magyar nemzetiségű. Nagykürtösnek (Veľký Krtíš) — a járási székhelynek — 9294 lakosa van (ebből 592 magyar nemzetiségű). Kékkőnek 1586 (6 magyar). További jelentős községek: Lukanyénye (Nenince) 1314 (897 magyar), Ipolybalog (Balog nad Ipľom) 891 (836 magyar), Ipolynyék (Vinica), Zsély (Zelovce), Bússá (Bušince), Csáb (Cabovce).
A túlnyomórészt mezőgazda sági jellegű járás 22 548 foglalkoztatott személye közül 8231 fő (3051 — 37% magyar) dolgozik a mezőgazdaságban, 5172 az iparban (ebből 1350 — 26 % magyar) 2626 (1293 — 49,2%) az építőiparban, 1358 (314 — 23 %) a kereskedelemben s csaknem 4000 (850 — 21 %) személy a nem termelő ágaza tokban. A munkát vállaló dolgozó nők száma 9797 (3090 — 31.5 %). Legtöbb nő a mezőgazdaságban — 3695 (1401 — 37.9%) —, az iparban — 2124 (699 — 32,8 %) — és a nem termelő ágazatokban — 2500 ( 600 — 24 %). dolgozik. A ház tartásban 2205 (930 - 42% magyar) található.
A lakosság iskolavégzettségi színvonalának fontosabb mutatói: 1980-ban összesen 4134 személynek (1113 magyarnak — 27 %) volt érettségije, és 927 személynek (131 — 14%) főiskolai végzettsége. A nők közül 354-nek (38 %) volt főiskolai oklevele.
A járásban összesen 4 bölcsőde (225 férőhellyel) és 55 óvoda működik. Az óvodai osztályok száma 74 (19 — 25,6% magyar). a beiratkozott óvodások száma 1825 (424 — 23.2 % a magyar osztályokba). A 31 alapiskolának 208 osztálya (43 — 20,6 % magyar) és 5496 (1037 — 18,8 % a magyar iskolákban) tanulója van.
A rozsnyói (Rožňava) járás
A Gömör keleti részén fekvő rozsnyói járás területe 1619 km2. Lakosságának száma 85 622, ebből 62 355 (72.8%) szlovák és 22 465 (26.2 %) magyar. A járási székhely Rozsnyó (Rožňava), lakosainak száma 18 039 (ebből 6305 — 35 % magyar). További nagyobb települések Pelsőc (Plešivec) 2585 lakos (1353 — 52,3 % magyar). Gömörhorka (Gemerská Horka) 1349 (1166 — 86,4% magyar).
A gazdaságilag aktív személyek száma 40 696 (ebből 10 908 — 26,8 % magyar nemzetiségű). A túlnyomórészt ipari jellegű járásban 16 676-an dolgoznak az iparban (ebből 3482 — 20,8 % magyar) és 6648-an (2353 — 36.8 %) a mezőgazdaságban. Az építőipari dolgozók száma 3721 (1385 — 37,2 %). a kereskedelmi dolgozók száma 3131 (879 — 28 %) és a közlekedési dolgozóké 2722 (978 — 36,9 %). A nem termelő ágaza tokban 6500 dolgozik (ebből 1888 — 29% magyar).
A munkaviszonyban levő nők száma 17 823 (4578 — 27 % magyar). A háztartásbeli nők száma 4631 (1617 — 35 % magyar). Az iskolázottsági szint mutatói: 9916 érettségizett (ebből 2069 — 21 % magyar) és 1964 főiskolát, ill. egyetemet végzett személy (ebből 273 — 14 % magyar).
A rozsnyói járás 9 bölcsődéjében 600 férőhely van. A járás 90 óvodájának 159 osztályába (ebből 25 — 15,7% magyar) 4331 gyermek jár (629 óvodás — 14,5 % a magyar osztályokba). A 48 alapiskolán 434 osztály működik (68 — 15.6% magyar nyelven). Az alapiskolások száma 10 977 (ebből 1419 gyermek — 12,9% jár magyar tanítási nyelvű iskolába).
A középiskolák közül a rozsnyói gimnáziumnak és az egészségügyi szakközépiskolának van 1 — 1 magyar tanítási nyelvű osztálya.
A Kassa-vidéki járás (Košice-vidiek)
Területe 1603 km:. lakosságának száma (1980-ban) 99 227 személy, ebből 84 609 (85.3 %) szlovák és 13 800 (13,9%) magyar nemzetiségű. Legnagyobb települése Szepsi (Moldava nad Bodvou) 6325 lakos (ebből 2584 — 41 % magyar). További fontos települések: Buzita (Buzica) 1136 (844 — 74,3 %). Nagyida (Vefká Ida) 2911 (646 — 22,2 %), Torna és Áj egyesítéséből keletkezett Tornaváralja (Turnianské Podhradie) 3264 (1757 — 53,8 %). .
A fejlett ipari-mezőgazdasági jellegű járásban a foglalkoztatott személyek száma 47 779, ebből 14 405 személy (2304 — 15,7 % magyar) dolgozik az iparban és 10 629 fő (2190 — 20,6 % magyar) a mezőgazdaságban. Viszonylag sokan dolgoznak az építőiparban — 6503 személy (564 — 8,6% magyar).
A kereskedelem 4598 személynek. a közlekedés 3375-nek a nem termelő ágazatok 6700 személynek nyújtanak munka lehetőséget (ebből 1064 magyarnak — 15,8%).
A munkát vállaló nők száma 27 464. ebből 3936 magyar nemzetiségű (14,3%). Háztar tásban 4168 nő van, ebből 714 (17,1 % magyar). A járásban 7521 érettségizett személy van.
A főiskolákon szerzett diplomák száma 1182 (ebből 193 — 16,3 % magyar).
A Kassa-vidéki járásban 6 bölcsőde működik 563 férőhellyel. A járás 105 óvodájának 185 osztályába (ebből 17 — 9.1 % magyar) 4899 gyermek jár (395 — 8 % magyar tanítási nyelvűbe). A 81 alapiskolának 563 osztályába (ebből 58 — 10.3 % magyar) 13 586 tanuló jár (közülük 1152-en — 8,4% magyar tanítási nyelvű alapiskolába). Nagy jelentőséggel bír a szepsi gimnázium és mező gazdasági középiskola. Mind két intézménynek van magyar nyelvű részlege is. Továbbtanulási szempontból, a járás kulturális színvonalának emelésében pótolhatatlan szerepe van Kassának (Košice).
KASSA VÁROS (KOŠICE-MESTO)
A város lakosságának száma az 1980-as népszámláláskor 202 368 személy volt, ebből 187 501 (92.6%) szlovák és 8070 (3,98 %) magyar nemzetiségű. Szlovákia második legnagyobb városának legnagyobb települése a Déli-lakótelep, ahol összesen 59 354 ember él, ebből 2628 (4.4 %) magyar nemzetiségű. Ezután következik az Újváros 48 322 lakossal (1855 — 3,0 % magyar), majd az Óváros 30 362 lakossal (1723 — 5,6 % magyar, az Északi lakótelep 27 013 lakossal (1073 — 3,9 % magyar).
A foglalkoztatott lakosság száma 102 779, s ez 50,8 %-os gazdasági aktivitást jelent. A la kosság túlnyomó része az iparban dolgozik — összesen 33 441 fő (ebből 1611 — 4,6% magyar). A mezőgazdasági dolgozók száma nem éri el a 3000-t. (80 magyar). Viszonylag magas a felsőoktatási végzettséggel rendelkező személyek száma — 14 661 személy — ebből 667 — 4.5 % magyar nemzetiségű.
A lakosság számához viszonyítva minimális a háztartásbeli nők száma (csak 4501 személy — 269 — 1.7% magyar).
A város 20 bölcsődéjében 3096 kisgyermeket lehet elhelyezni. Összesen 96 óvoda működik, 382 osztállyal (ebből 4 — 1,04% osztály magyar tanítási nyelvű). Az óvodások szá ma 11 555. s ezek közül 102 gyermek látogatja a magyar óvodákat (0.88 %).
Kassán összesen 43 alapiskola működik, ezek közül 1 — 2.3 % alapiskola magyar tanítási nyelvű. Az alapiskolai osztályok száma 1037 (ebből 16 — 1.5% magyar tanítási nyelvű).
A tanulók száma 30 497, akik közül 380-an látogatják a magyar iskolát (1,25 %), A város fejlett közép- és főiskolai hálózattal rendelkezik, összesen 6 gimnáziuma (ebből 1—16,6% magyar) és 12 szak középiskolája van. Itt található országunk, s egyben Közép-Európa legnagyobb nemzetiségi szakközépiskolája, a kassai „ipari“, melynek gépipari és elektrotechnikai ágazata van.
Ezenkívül a Solojevov utcai közgazdasági középiskolának van magyar tagozata.
A TŐKETEREBESI (TREBIŠOV) JÁRÁS
A kelet-szlovákiai kerület déli részén fekvő járás területe 1320 kin2. Lakosságának száma (1980-ban) 117 643 személy, ebből 70 811 (60,19%) szlovák és 45 801 (38,93%) magyar nemzetiségű. A járási székhelynek 14 961 lakosa van (ebből 177 — 1,2% magyar). A járás magyar nemzetiségű lakosságának zöme a Felsö-Bodrogköz és az Ung-vidék városaiban és községeiben él. A legjelentősebb települések: Királyhelmec (Kráľovský Chlmec) -r 6358 személy (ebből 4850 — 76,3 % magyar). Nagykapos (Veiké Kapušany) 8459 lakos (4729 — 55.9 %), Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom) 2703 (1616 — 60 %), Tiszacsernő (Čierna nad Tisou) 2075 (1857 — 89,5 %) stb.
A gazdaságilag aktív személyek száma 53 768. s ez a lakosság 45,7 százalékát jelenti.
A foglalkoztatott lakosság túl nyomórészt a mezőgazdaságban dolgozik — 12 333 személy (ebből 5687 — 46 % magyar).
Az iparban dolgozók száma 11 705 (3924 — 33.5 %).
A munkát vállaló nők száma 21 919 (ebből 7921 személy. 36.1 % magyar nemzetiségű).
A járás területén legmagasabb szintű iskolai végzettségének 10 383 személy tüntette fel az érettségivel végződő középiskola valamelyik fajtáját (ebből 4759 magyar — 45.8 %), és 2534 személy valamelyik felsőoktatási intézményt (533 — 21 % magyar nemzetiségű).
A járás területén 8 bölcsőde üzemel, melynek 540 férőhelye van. Az óvodák száma 127, az óvodai osztályok száma 210 (ebből 46 — 21.8% magyar tanítási nyelvű). Az óvodások száma 5507, s közülük 1007 — 18,2 % jár magyar óvodába. Az alapiskolákon a helyzet a következő: 67 iskola, 639 osztály (172 — 26.8 % magyar); a tanulók száma 15 636 s közülük 3760 — 24 % tanuló jár magyar tannyelvű iskolába.
Az adatokat Mihály Géza mérnök, az SZSZK Kormányhivatalának szaktanácsadója bocsátotta rendelkezésünkre. (A NŐ szerkesztősége)